Tiszai ingola
( Eudontomyzon danfordi )
Elterjedt Erdélyben, a Körösökben, a Marosban,
Szamosban, a Tisza felső szakaszán. Vásárhelyi
1961.-ben a Hernádon kívül a Szinva patakból is
jelezte. Az erdélyi ingola a hegyipatakok és
domb-
vidéki folyók lakója. A víz tisztaságára rendkívül
érzékeny, tavasszal, április-májusban ívik.
Az ívás
után a szülők még 2-3 évig élnek, és 30 cm hosz-
szúságot is elérhetnek. Az ikrák fejlődését nem is-
merjük. A lárvák a folyók pangó vízű részein 4-5
évig az iszapba ásva, férgek módjára élnek. A lár-
vákból metamorfózis útján augusztus-szeptember-
ben alakulnak ki a felnőtt ingolák. A kifejlődött
pél-
dányok élősködő életmódot folytatnak, gyengébb
pikkelyzetű halakra rátapadva azok vérét szívják.
Fokozottan védett faj!
Vissza az egyéb halakhoz
Vissza a főmenühöz
Vissza a lap tetejére
